12.fejezet

"HARRY GYERE GYORSAN..Kérlek."

Úgy ugrándoztam mint egy óvodás,úgy nézhettem ki mint egy ötéves aki kapott gumicukrot. Harry villámgyorsan jött a kiáltásomra de mikor rájött hogy semmi gond egy kicsit megnyugodott. Bár még mindig láttam az arcán rémületet.

"Mi az?"-kérdeztem meglepetten.

"Á semmi csak szívrohamot kaptam"-mondta Harry lihegve.

"Bocsi nem akartam ennyire hangosan.... amúgy esik a hó látod??"-kérdeztem a végén már izgatottan.

Harry elmosolyodott a gyerekesen csillogó tekintetemen.

"Na kapjál fel kabátot aztán menjünk.- nyúltam a kabátomért a fogasra.

"Hova???"-megállított volna Harry de én akkor is levettem a kabátom.

"Csak gyere"-utasítottam.

Végül megadta magát és kimentünk a pékség kertjébe ami meg kell mondjam nagyon hangulatos volt és nyugodt egy kocsi sem járt arra fele. Harry vacogva lépett ki a pékségből mire már én egy konkrét erődöt építettem hóból.

Hozzávágtam egy hógolyót mire rám nézett ... de úgy, hogy kezdtem félni és úgy éreztem nem élem túl ezt a hócsatát fürdetés nélkül.
Igazam volt... egyre jobban közeledett és letepert a hóba míg én kuncogtam végig dobott a hajamba és a fejemre is havat sőt még a ruhám is tiszta hó lett. Mire végre leállt ő közben felém került és csak néztük egymást. Mintha egy szerelmes pár lennénk aki csókolózna a hóba..de ez persze nem történt meg. Míg ezen agyaltam még mindig rajtam feküdt és közeledett. Na én itt döntöttem el, hogy felállok és szépen hazavisz mert még ugye nekem ma este randim is lesz. Kikászálódtam alóla és villámgyorsan mentem be a pékségbe vissza a táskámért.

"Miért jöttél vissza ilyen gyorsan?"-jött be utánam Harry is aki csak nem értette ezt az egészet.

"Haza kell mennem dolgom van és már sötétedik"-pakoltam közben a dolgaimat és elköszöntem Barbarától. Nagyon édes én megkedveltem. :)

Majd Harryt is kiráncigáltam és beugrottam a kocsiba. Nem akartam elkésni a randiról amit már nem is vártam annyira....

Most pénteken új rész!!!!

Bocsánat hogy már kábé egy hónapja nem volt új rész csak az a baj hogy nagyon lefoglal a suli és tudom hogy ez nem kifogás de sajnos ez a helyzet :/ de remélem azért még nem utáltatok meg és nem felejtettétek el az oldalt teljesen :D

11.fejezet

Beindította a kocsit és elindultunk...

Kivettem a kesztyűtartóból a térképet.

"Hova is megyünk pontosan?"-kérdeztem és közben a térképet bogaráztam.

"Holmes Chapel"-mondta Harry.

"Ott nőttél fel? Fura"-csodálkoztam.

"Nos nem csak te nőhetsz fel faluban Niki"

"Jó tudom csak azt hittem,hogy városi vagy. Ennyi"-mondtam. Harry rám nézett és féloldalas mosolyát is megmutatta. Nem tudom mi volt ebben a vicces.

Harry megállt a Mc Donaldsnal és elvitelre rendeltünk két sajtburger menüt. Utálom a mekis kaját,de úgy tűnik nincs más választásom. Odaadták a menüket és visszaültünk a kocsiba. Ahogy elindultunk én mohó módon elkezdtem enni. Harry pillantását éreztem magamon.

"Mit nézel?"-kérdeztem teli szájjal.

"Csak aranyos vagy ahogy eszel"- megint rám nézett és mosolygott.

Egy és fél órája kocsikázhattunk mire megérkeztünk abba a bizonyos pékségbe.

Szép és letisztult külseje volt. Még nem voltam bent de már megtetszett. Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót úriemberek módjára. Kiszálltam az autóból és láttam,hogy még mindig nagyon rossz idő van és a felhők is szürkék. Elveszi a rossz idő a kedvem mindentől. Bár Harryvel most nagyon jól éreztem magam. Beléptünk a pékségbe és rögtön megcsapott a frissen sült péksüti illat. Harryvel egyszerre felsóhajtottunk a finom illatoktól majd nevettünk saját magunkon. 

Egy idős hölgy jött felénk és köszöntött.

"Harry! De jó,hogy látlak"-kiáltotta a hölgy.

"Barbara!"-köszönt vissza Harry és rögtön megölelték egymást. Hirtelen felesleges harmadiknak éreztem magam. De valljuk be aranyos kis pillanat volt.

Harry bemutatott nekem mindenkit. Az egész pékség tele volt vidám hangokkal és a hangulat is csodás volt. Egyik legszebb délutánom volt. Boldog voltam és felszabadult. Segítettünk Harryvel takarítani és hát a munkából sem hagytak ki minket. Sokat nevettem amikor Harry elesett a felmosott padlón.

"Majd meglátjuk ki nevet a végén"- ezzel lerántott engem is a vizes padlóra és ott fetrengtünk. 

"Nagyon édesek vagytok"-mondta Barbara.

"Oh mi csak barátok vagyunk"-mondtam majd fölálltam a földről. Még egy kicsit dolgoztunk amikor észrevettem valamit.

"HARRY GYERE GYORSAN! Kérlek!"-kiabáltam....

Milyen gyakran jön majd új rész?

Sziasztok! Szombat óta nem volt új rész amiért bocsi de egyszerűen eddig még nem volt időm írni. Egy rész megírásához egy és fél óra szükséges körülbelül :) Nagyon lefoglal a suli. :( De jó hír az,hogy péntekenként hozok majd új részt! :) Lehet ,hogy olyan eset is elő fog fordulni,amikor egy két nappal előbb hozom. Viszont nem mostanában ! :/ Úgyhogy pénteken hozom a 11.fejezetet! <3

10.fejezet

*Niki szemszöge*

Hazaérve az ágyra feküdtem és csak sírtam. Nem is értettem miért ,hiszen egy ilyen bunkó miatt nem kellene de ez van. Anyát hallottam bejönni és leült az ágyamra.

"Kicsim minden rendben? Nem fogok kérdezgetni semmit... Csak azt el szeretném mondani,hogy ha egy fiú miatt vagy szomorú,akkor teljesen felesleges. Nem érdemli meg,hogy sírj miatta. Tudom,hogy te nem sírsz mindenen... sőt... szóval aki miatt most sírsz ,azt a fiút biztosan teljes szívedből szereted. Fel a fejjel"- édesanyám ismer a legjobban és a helyzetet is nagyon jól látta.
Kiment a szobámból és én továbbra is sírtam. Gondolkoztam anya szavain. Egy kicsit szerintem túlzás,hogy tiszta szívemből szeretem Harryt, de hogy szerettem, az biztos. De mostantól nem gondolok rá. Elővettem a telefonom és Davidet tárcsáztam.

"Szia Niki."- köszönt mosolyogva.

"Szia David. Gondolkoztam kettőnkön... igazából ezt nem telefonon akartam volna elmondani de muszáj vagyok most ezt tenni... én nagyon kedvellek és tetszel .. és úgy érzem,hogy megpróbálhatnánk."-mondtam egy kicsit feszengve.

"Én is úgy érzem,hogy megpróbálhatnánk. Mi lennénk a legszebb pár a világon"-nevetett David.

"Arra mérget veszek."

"Akkor... Holnap találkozzunk. Elmegyek érted. Készülj el nyolcra."-mondta David. Ez gondolom egy randi meghívás volt.

"Rendben várlak."-mondtam és letettük. Nem kellett többet mondanunk egymásnak.

Máris jobb kedvem lett és izgatottan vártam a holnapot. A szüleim épp vacsorát csináltak,úgyhogy én is csatlakoztam. Lementem a lépcsőn most már boldogan. Anyu ezt rögtön észre is vette.

"Jó így látni"- mondta Anya. És én is jobban éreztem magam.

Megvacsoráztunk én pedig már lefekvésre készültem volna, ha nem hallottam volna kopogást az ablakból. Egy kicsit megijedtem fogalmam sem volt arról,hogy ki a fene mászkál majdnem este kilenckor.

Kinyitottam az ablakot és láttam,hogy Harry ül az erkélyen. Mi a jó franc? Miért van itt? Észre vett én pedig rögtön elnéztem.

"Niki kérlek engedj be. Megfagyok idekint"- hisztizett, nekem pedig meg esett rajta a szívem..

"Gyere"-nyitottam ki az ajtót de ügyeltem arra,hogy ne nézzek rá.

"Miért jöttél?"-kérdeztem szigorúan.

"Bocsánatot kérni. Mindenért amit mondtam neked ma vagy bármikor máskor. És...és az a David gyerek nem rossz fej. Tényleg nagyon kedves. Én nem kérem azt,hogy ezek után bármit érezz irántam. Gondolom nem tudnál. Épp azért annyit kérek,hogy legyünk barátok. Csak barátok."- tényleg őszintének tűnt a bocsánatkérés.

"Megbocsátok. Egyébként nem csak te vagy az egyedüli hibás, hanem bizony én is. Nem kellett volna Davidet szájon puszilnom , amikor még randiztunk. Ezért szeretnék én is bocsánatot kérni tőled.... Akkor.....Barátok?"-nyújtottam neki a kezem.

"Barátok."-fogott velem kezet Harry. Amikor hozzáért a kezemhez erős bizsergést éreztem és azt akartam,hogy sose engedjen el. De ez majd elmúlik remélem.

"Szuper! Holnap van kedved eljönni egy pékségbe velem? Régebben még ott dolgoztam és ezer éve nem látogattam meg. Lenne kedved velem jönni?"-kérdezte Harry.

"Igen de akkor nyolc előtt hozz vissza ide."-mondtam neki ,mivel Daviddel találkozom.

"Öhm rendben.. a szüleid miatt?"-kérdezte Harry.

"Nem, dehogy. Randim lesz"-mondtam magabiztosan.

"Öh.... értem.... hát.. az.. jó... érezd jól magad."-mondta feszengve.

"Köszi... de most már menj mert nekem is kéne aludnom meg neked is"

Kinyitottam az erkélyajtót és mielőtt Harry elment volna megöleltem. És már megint előtört az a bizsergés... miért? Kínos csend lett köztünk.

"Akkor szia"-köszönt el Harry.

"Szia Harry"

Most már nyugodtan aludtam el....

*Másnap*

Reggel 6:30-kor ugyanúgy suliba mentem. Úgy ébredtem,mint egy zombi de legalább ma péntek van. Előkészültem és elindultam suliba. Nagyon hideg volt és a felhők is olyan furák voltak... érdekes pedig ma azt mondták,hogy napos idő lesz felhők nélkül. Mondjuk mit érünk a mai időjárás jelentéssel?
Végig tanultam minden órát és órák után Emilynek és Dodónak elmeséltem a történteket amiket eddig nem tudtak.

"Tök jó,hogy most már minden fiúval jóba vagy"-mondta Emily fényes mosollyal.

"Én is de... biztos vagy benne,hogy Harry csak barát akar lenni?"-kérdezte Dodó.

"Biztos vagyok benne.. ha nem így lenne akkor tenne valamit."-bizonygattam.

Elkezdtünk a suliból kisétálni.

"Niki hazavigyelek? Ne sétálj ilyen hidegben."-kérdezte Emily de abban a pillanatban megjelent egy fekete Range Rover.

"Köszi Emily de nem hiszem,hogy szükség lesz rá."-mondtam.

"Szállj be mire vársz?"-kérdezte Harry nevetve.

"Na jó akkor sziasztok csajok hétfőn találkozunk"-köszöntem el barátnőimtől majd beszálltam Harry mellé.

"Miért jöttél ide?"-kérdeztem Harrytől kíváncsian.

"Hogy elinduljunk a pékségbe."-mondta Harry mosolyogva.

"Oké de akkor menjünk el valahova enni mert ma jó formán nem ettem semmit."-kértem Harryt.

"Ahogy parancsolod"

Beindította a kocsit és elindultunk...

9.fejezet

Sziasztok! Ez egy kicsit rövid rész de holnapra tervezek egy sokkal hosszabbat. Kicsit bepillantást nyertek Harry fejébe és megtudjátok ő mit érez igazából. :)  Jó olvasást!!! :) <3

Végül megtörtem a csendet....

"Remélem tudod,hogy nem neked kéne gyerekesen megsértődnöd."

"Ki mondta,hogy megvagyok sértődve?"-szólt vissza Harry.

"Ugyan már ezt is csak egy tíz éves mondja. Nem szólsz hozzám és nem hagysz békén. A tánc volt az életem erre mit csinálsz? Eléred,hogy már kedvem se legyen bejárni."-próbáltam megértetni vele,hogy itt nem én vagyok a hibás.

"Jó bocsánat nem szólok be többet. Tessék. Bocsánatot kértem"- Harry azt hitte,hogy ezzel vége a kommunikációnak.

"Ennyivel nem intézed el."

"De igen ennyivel elintézem mert engem tüntetsz fel hibásnak amikor te csókoltad meg a fél világot miközben randiztunk. Ja és nem utolsó sorban úgy táncolsz mintha életed szerelme lenne az a rusnya szőke."-köpte a szavakat és tényleg nem értett semmit.

"David-nek hívják és nagyon kedves."-védtem meg tánctársamat.

"Szuper ennek nagyon örülök... legyetek boldogok"

"Harry te mindent félreértesz. Azért táncolok úgy Daviddel mintha szeretném mert így kell. Nem hallottál még a páros táncról? Ez a lényege. Az a szájra puszi ami neked csók az meg egy teljes félreértés."

"Higgyem is el"-mondta unottan."

"Igen hidd basszus mert miközben táncoltam senki másra nem gondoltam érted? Senki másra. Csak is rád Harry. Nem akartam,hogy David megérintsen, mert lelkiismeret furdalásom volt miattad. Ha nem vagy képes ezt felfogni akkor itt nincs dolgom. Veled legalábbis biztos nem.-szinte kiabáltam vele de ki kellett adnom.

"Értem... akkor mehetsz is mert mikor Chloe-val vagyok sose gondolok rád."-rám nézett és én nehezen türtőztettem magam. Helyben felpofoztam volna.

"Chloe az a Barbie baba? Mert akkor tökéletesen illik hozzád. Nem kéred meg a kezét két nap után? Biztos boldogan elhagyna a francba és menne ki az utcasarokra újra. Vagy várjunk... most nincs ott véletlenül?"

"Közöd?"

Ezek után ki kellett jutnom innen de nagyon gyorsan. Sírva dörömböltem az ajtón amire Louis rögtön feljött és kinyitotta az ajtót.

"Niki jól vagy? Mit csinált veled?"-Louishoz futottam és megöleltem. Nem bírtam tovább. Szerintem eláztattam az ingét könnyeimmel. Aztán a többi fiú is feljött és lekísértek. Viszont Harry fent maradt.

Leültünk a kanapéra és elmeséltem miket mondott Harry.

"Sajnálom... nem akartam,hogy ez legyen. Én azt hittem kibékültök és minden a régi lesz majd."-sajnálkozott Louis és utána az összes fiú bocsánatot kért, mert elmondásuk szerint az ő hibájuk is.

"Semmi baj srácok ... tényleg.. köszi,hogy törődtök velem de nekem jobb lenne most mennem."-mondtam szipogva és elköszöntem mindenkitől. Haza mentem és sírva elaludtam remélve,hogy ez az egész nem fog érdekelni holnap.


*Harry szemszöge*

Én még fent maradtam a szobába és csak gondolkoztam. Nagyon jó volt őt látni. Szeretem. De megint elcsesztem mindent. Hirtelen Louis betört a szobába és kioktatott.

"Te egy idióta vagy. Nála jobbat nem fogsz találni haver. Erre megint elküldöd. Ne hidd,hogy ezek után ő beszélni fog veled. Le fog szarni magasról. És tovább fog lépni. Erős lány és egyszer ő teljesen elfelejt majd. Összejön azzal a Daviddel és vége.... soha nem szerzed vissza. Davidnek tetszik Niki és Niki sem lesz olyan hülye,hogy miattad ne legyen egy olyan fiúval aki megbecsüli. Te meg egy valódi seggfej vagy,hogy azzal a Chloe-val szűröd a levet. Gondolkozz el egy kicsit."-ezzel ki is ment.

Tudom,hogy igaza volt. És pont ezért Nikinek Daviddel kell lennie. Az a gyerek legalább megbecsülné ... nem úgy mint én. El kell engednem és hagyni,hogy boldog legyen... nem akarok fájdalmat okozni neki...soha többé. Még aznap szakítottam Chloe-val ami nem volt nehéz, mert nem érdekelte annyira a dolog.

Szombaton kibékülök Nikivel és megkérem,hogy legyünk barátok..csak barátok...

8.fejezet

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :) Remélem jól telt mindenkinek a Szilveszter! :) 2015 örömére itt a 8.fejezet! Jó olvasást! :)

Az utóbbi időben ugyanúgy suliba jártam és táncra mentem mint bármikor máskor. Táncon sose beszéltem Harryvel maximum csak beszólt nekem én meg kiborultam és visszaszóltam. Ezt pedig a fiúk végignézték. Minden egyes edzésen beszélgettem a négy fiúval és jobban megismertem őket. Niall egy bolondos kisgyerek aki mindig meg tud nevettetni. Liam egy komoly fiú ,akivel egyébként hasonlóan gondolkozok mindenről és rengeteget szoktunk beszélgetni. Zayn egy kicsit visszahúzódóbb a többiekhez képest. Nagyon kedvelem, mert néha csak úgy elengedi magát és együtt nevetünk vagy éppen megbeszéljük a gondjainkat.
Hát Louis meg egyszerűen elképesztő. Ennél vidámabb emberrel talán még nem találkoztam. Meg merem kockáztatni ezt a mondatot. Ő nem úgy működik mint a villámlás...hogy először látod aztán hallod ,mint villám meg a dörgés.... Őt először mindenképpen hallod aztán vagy látod vagy nem. Sokszor a semmiből ugrik ki és ijeszt meg. Néha leszidom ezért mert minden alkalommal a szívbajt hozza rám.
Ezzel a négy sráccal töltöm napjaim nagy részét. Ők a legjobb fiúbarátaim. Mindig számíthatok rájuk ha kell. Mivel Harry velem nem beszél és én se vele ezért a fiúk Harrytől egy kicsit eltávolodtak. Sajnálom mert az elején mindig együtt volt az öt fiú. Nem akarom,hogy miattam szétváljanak.

Otthon csináltam a házimat, ami akkor kivételesen kevés volt. Csörgött a telefonom és Louis nevét láttam felvillanni.

"SUPERMAAAAN! ÁÁÁÁ! NIALL!"- El kellett vennem a fülemtől a telefont mert Louis torka szakadtából ordított.

"Louis!"

"Ja bocsi Niki. Csak küldetésem volt nem akartalak megváratni"- Ezt olyan komolyan mondta,hogy majdnem elhittem. Szóval küldetése volt...

"Semmi gond egy szuperhős mindig legyen szuperhős" - Csatlakoztam a játékhoz.

"Hát igen elég nehéz ez a meló. Na egyébként azt akartam kérdezni,hogy nincs kedved átjönni?"
Sose voltam még a házukba mivel tudom,hogy az öt fiú együtt lakik és nagy valószínűséggel Harry is ott lesz és Isten tudja talán még a plázacicája is ott lesz vele. De erőt vettem magamon. Nem élhetek így örökké,hogy Harryt kerülöm.

"Persze... akkor indulok. Szia"-köszöntem el.  Louis ez után letette gondolom a küldetés miatt.

Befejeztem a maradék házimat és nyugodtan néztem a naptárra,mivel láttam,hogy holnap már péntek. Felöltöztem és elindultam. Nem terveztem,hogy Harryvel beszélgetni fogok,mert nem azért megyek. Csak nem akarom úgy élni az életem,hogy attól félek,hogy mikor tűnik fel ő.

Mikor megérkeztem Zayn már be is engedett.

"Szia Zayn. Minden rendben?"-kérdeztem de közben már vágytam a melegre,mert szinte megfagytam olyan hideg volt.

"Persze minden oké. De siessünk be, mert kockára fagysz."

Gyönyörű lakásuk volt. A ház külseje is gyönyörű volt de nem gondoltam volna,hogy ilyen szép belülről is. Mindenhol modern bútorok voltak és a színük tökéletesen illet a fehér falakhoz. Barna,szürke és fehér színek keveredtek a házban. A konyha mesés volt. Nyitott konyha volt és borzalmasan nagy. Azon is elgondolkoztam,hogy itt ki főz?
Elbambultam és már csak arra lettem figyelmes,hogy Liam,Niall és Louis a nyakamba ugranak és majdnem elesek.

"Fiúk azért ennyire nem kéne örülni."-mondtam nekik miközben fulladoztam az ölelésüktől.
Kis idő múlva elengedtek és Zayn hozott nekem egy forró csokit.
Annyira sokat törődtek velem és fogalmam sincs,hogy miért érdemeltem ezt ki.
Mindnyájan leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni.

"Hé Niki! Milyen terveid vannak ebbe a hónapba? November van... sőt mindjárt December."-kérdezte Liam.

"Nos, most pillanatnyilag tanulok meg ilyesmi meg ugye Daviddel táncolok és szombaton már megyünk a klip forgatásra. Decemberbe pedig ugye Karácsony. Családommal leszek és ünneplek."-válaszoltam majd belekortyoltam a forró csokiba.

"Hozzánk nem jössz Karácsonykor?"-kérdezte Niall.

"Ha meghívtok én jövök"-mondtam nekik mosolyogva.

"Ez nem kérdés. Gyere majd Karácsony előtt egy nappal aztán ünneplünk. Tartunk egy Előkarácsonyt. "-mondta Niall nevetve.

Még egy kicsit beszélgettünk,amíg Harry le nem jött a lépcsőn és leült az étkezőben egy székre és lehajtott fejjel bámult maga elé.Nem is vett észre.

"Hé Harry itt van Niki"- mondta Liam de bár ne tette volna.

"Ja...."- ennyit nyögött ki Harry. Ennél kedvesebb nem is lehetne

"Gyere Niki"- hívott Liam.

Felvezetett a lépcsőn és egy szoba előtt megálltunk.

"Menj be."-kért Liam. Nem tudom mi folyik itt.

Bementem és csak egy záró hangot hallottam. Komolyan bezárt ide?

"Liam engedj már ki"- mondtam idegesen de nem válaszolt senki.
Biztos megint csak egy hülye játékot játszottak,amit fogadni mernék,hogy Louis talált ki. Így hát leültem az ágyra és vártam,hogy mi lesz ebből.
Valaki feljött a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Na végre! ... De nem az volt amire számítottam. Belökte Liam Harryt a szobába és megint bezárta. Én már nézegettem a lehetséges kiutakat sajnos reménytelenül. Elkezdtek remegni a lábaim a tudattól,hogy Harryvel vagyok egy szobába.
Ő meg csak dörömbölt az ajtón,hogy engedjék ki.

"Addig szépen ott maradtok amíg meg nem beszéltek mindent."-mondta Louis az ajtón kívülről. Tudtam,hogy az ő ötlete volt.

"Engedj ki Louis nincs megbeszélni valónk"-mondta Harry amitől görcsbe rándult a gyomrom.
Onnantól kezdve mindenki lent volt ,mi meg bezárva egy szobába.

Egymásra néztünk Harryvel,mire én gyorsan elnéztem.
Kínos csend telepedett le köztünk és vagy tíz percig meg sem mukkantunk. Végül megtörtem a csendet...