9.fejezet

Sziasztok! Ez egy kicsit rövid rész de holnapra tervezek egy sokkal hosszabbat. Kicsit bepillantást nyertek Harry fejébe és megtudjátok ő mit érez igazából. :)  Jó olvasást!!! :) <3

Végül megtörtem a csendet....

"Remélem tudod,hogy nem neked kéne gyerekesen megsértődnöd."

"Ki mondta,hogy megvagyok sértődve?"-szólt vissza Harry.

"Ugyan már ezt is csak egy tíz éves mondja. Nem szólsz hozzám és nem hagysz békén. A tánc volt az életem erre mit csinálsz? Eléred,hogy már kedvem se legyen bejárni."-próbáltam megértetni vele,hogy itt nem én vagyok a hibás.

"Jó bocsánat nem szólok be többet. Tessék. Bocsánatot kértem"- Harry azt hitte,hogy ezzel vége a kommunikációnak.

"Ennyivel nem intézed el."

"De igen ennyivel elintézem mert engem tüntetsz fel hibásnak amikor te csókoltad meg a fél világot miközben randiztunk. Ja és nem utolsó sorban úgy táncolsz mintha életed szerelme lenne az a rusnya szőke."-köpte a szavakat és tényleg nem értett semmit.

"David-nek hívják és nagyon kedves."-védtem meg tánctársamat.

"Szuper ennek nagyon örülök... legyetek boldogok"

"Harry te mindent félreértesz. Azért táncolok úgy Daviddel mintha szeretném mert így kell. Nem hallottál még a páros táncról? Ez a lényege. Az a szájra puszi ami neked csók az meg egy teljes félreértés."

"Higgyem is el"-mondta unottan."

"Igen hidd basszus mert miközben táncoltam senki másra nem gondoltam érted? Senki másra. Csak is rád Harry. Nem akartam,hogy David megérintsen, mert lelkiismeret furdalásom volt miattad. Ha nem vagy képes ezt felfogni akkor itt nincs dolgom. Veled legalábbis biztos nem.-szinte kiabáltam vele de ki kellett adnom.

"Értem... akkor mehetsz is mert mikor Chloe-val vagyok sose gondolok rád."-rám nézett és én nehezen türtőztettem magam. Helyben felpofoztam volna.

"Chloe az a Barbie baba? Mert akkor tökéletesen illik hozzád. Nem kéred meg a kezét két nap után? Biztos boldogan elhagyna a francba és menne ki az utcasarokra újra. Vagy várjunk... most nincs ott véletlenül?"

"Közöd?"

Ezek után ki kellett jutnom innen de nagyon gyorsan. Sírva dörömböltem az ajtón amire Louis rögtön feljött és kinyitotta az ajtót.

"Niki jól vagy? Mit csinált veled?"-Louishoz futottam és megöleltem. Nem bírtam tovább. Szerintem eláztattam az ingét könnyeimmel. Aztán a többi fiú is feljött és lekísértek. Viszont Harry fent maradt.

Leültünk a kanapéra és elmeséltem miket mondott Harry.

"Sajnálom... nem akartam,hogy ez legyen. Én azt hittem kibékültök és minden a régi lesz majd."-sajnálkozott Louis és utána az összes fiú bocsánatot kért, mert elmondásuk szerint az ő hibájuk is.

"Semmi baj srácok ... tényleg.. köszi,hogy törődtök velem de nekem jobb lenne most mennem."-mondtam szipogva és elköszöntem mindenkitől. Haza mentem és sírva elaludtam remélve,hogy ez az egész nem fog érdekelni holnap.


*Harry szemszöge*

Én még fent maradtam a szobába és csak gondolkoztam. Nagyon jó volt őt látni. Szeretem. De megint elcsesztem mindent. Hirtelen Louis betört a szobába és kioktatott.

"Te egy idióta vagy. Nála jobbat nem fogsz találni haver. Erre megint elküldöd. Ne hidd,hogy ezek után ő beszélni fog veled. Le fog szarni magasról. És tovább fog lépni. Erős lány és egyszer ő teljesen elfelejt majd. Összejön azzal a Daviddel és vége.... soha nem szerzed vissza. Davidnek tetszik Niki és Niki sem lesz olyan hülye,hogy miattad ne legyen egy olyan fiúval aki megbecsüli. Te meg egy valódi seggfej vagy,hogy azzal a Chloe-val szűröd a levet. Gondolkozz el egy kicsit."-ezzel ki is ment.

Tudom,hogy igaza volt. És pont ezért Nikinek Daviddel kell lennie. Az a gyerek legalább megbecsülné ... nem úgy mint én. El kell engednem és hagyni,hogy boldog legyen... nem akarok fájdalmat okozni neki...soha többé. Még aznap szakítottam Chloe-val ami nem volt nehéz, mert nem érdekelte annyira a dolog.

Szombaton kibékülök Nikivel és megkérem,hogy legyünk barátok..csak barátok...