2015. január 11., vasárnap

11.fejezet

Beindította a kocsit és elindultunk...

Kivettem a kesztyűtartóból a térképet.

"Hova is megyünk pontosan?"-kérdeztem és közben a térképet bogaráztam.

"Holmes Chapel"-mondta Harry.

"Ott nőttél fel? Fura"-csodálkoztam.

"Nos nem csak te nőhetsz fel faluban Niki"

"Jó tudom csak azt hittem,hogy városi vagy. Ennyi"-mondtam. Harry rám nézett és féloldalas mosolyát is megmutatta. Nem tudom mi volt ebben a vicces.

Harry megállt a Mc Donaldsnal és elvitelre rendeltünk két sajtburger menüt. Utálom a mekis kaját,de úgy tűnik nincs más választásom. Odaadták a menüket és visszaültünk a kocsiba. Ahogy elindultunk én mohó módon elkezdtem enni. Harry pillantását éreztem magamon.

"Mit nézel?"-kérdeztem teli szájjal.

"Csak aranyos vagy ahogy eszel"- megint rám nézett és mosolygott.

Egy és fél órája kocsikázhattunk mire megérkeztünk abba a bizonyos pékségbe.

Szép és letisztult külseje volt. Még nem voltam bent de már megtetszett. Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót úriemberek módjára. Kiszálltam az autóból és láttam,hogy még mindig nagyon rossz idő van és a felhők is szürkék. Elveszi a rossz idő a kedvem mindentől. Bár Harryvel most nagyon jól éreztem magam. Beléptünk a pékségbe és rögtön megcsapott a frissen sült péksüti illat. Harryvel egyszerre felsóhajtottunk a finom illatoktól majd nevettünk saját magunkon. 



Egy idős hölgy jött felénk és köszöntött.

"Harry! De jó,hogy látlak"-kiáltotta a hölgy.

"Barbara!"-köszönt vissza Harry és rögtön megölelték egymást. Hirtelen felesleges harmadiknak éreztem magam. De valljuk be aranyos kis pillanat volt.

Harry bemutatott nekem mindenkit. Az egész pékség tele volt vidám hangokkal és a hangulat is csodás volt. Egyik legszebb délutánom volt. Boldog voltam és felszabadult. Segítettünk Harryvel takarítani és hát a munkából sem hagytak ki minket. Sokat nevettem amikor Harry elesett a felmosott padlón.

"Majd meglátjuk ki nevet a végén"- ezzel lerántott engem is a vizes padlóra és ott fetrengtünk. 

"Nagyon édesek vagytok"-mondta Barbara.

"Oh mi csak barátok vagyunk"-mondtam majd fölálltam a földről. Még egy kicsit dolgoztunk amikor észrevettem valamit.

"HARRY GYERE GYORSAN! Kérlek!"-kiabáltam....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése