10.fejezet

*Niki szemszöge*

Hazaérve az ágyra feküdtem és csak sírtam. Nem is értettem miért ,hiszen egy ilyen bunkó miatt nem kellene de ez van. Anyát hallottam bejönni és leült az ágyamra.

"Kicsim minden rendben? Nem fogok kérdezgetni semmit... Csak azt el szeretném mondani,hogy ha egy fiú miatt vagy szomorú,akkor teljesen felesleges. Nem érdemli meg,hogy sírj miatta. Tudom,hogy te nem sírsz mindenen... sőt... szóval aki miatt most sírsz ,azt a fiút biztosan teljes szívedből szereted. Fel a fejjel"- édesanyám ismer a legjobban és a helyzetet is nagyon jól látta.
Kiment a szobámból és én továbbra is sírtam. Gondolkoztam anya szavain. Egy kicsit szerintem túlzás,hogy tiszta szívemből szeretem Harryt, de hogy szerettem, az biztos. De mostantól nem gondolok rá. Elővettem a telefonom és Davidet tárcsáztam.

"Szia Niki."- köszönt mosolyogva.

"Szia David. Gondolkoztam kettőnkön... igazából ezt nem telefonon akartam volna elmondani de muszáj vagyok most ezt tenni... én nagyon kedvellek és tetszel .. és úgy érzem,hogy megpróbálhatnánk."-mondtam egy kicsit feszengve.

"Én is úgy érzem,hogy megpróbálhatnánk. Mi lennénk a legszebb pár a világon"-nevetett David.

"Arra mérget veszek."

"Akkor... Holnap találkozzunk. Elmegyek érted. Készülj el nyolcra."-mondta David. Ez gondolom egy randi meghívás volt.

"Rendben várlak."-mondtam és letettük. Nem kellett többet mondanunk egymásnak.

Máris jobb kedvem lett és izgatottan vártam a holnapot. A szüleim épp vacsorát csináltak,úgyhogy én is csatlakoztam. Lementem a lépcsőn most már boldogan. Anyu ezt rögtön észre is vette.

"Jó így látni"- mondta Anya. És én is jobban éreztem magam.

Megvacsoráztunk én pedig már lefekvésre készültem volna, ha nem hallottam volna kopogást az ablakból. Egy kicsit megijedtem fogalmam sem volt arról,hogy ki a fene mászkál majdnem este kilenckor.

Kinyitottam az ablakot és láttam,hogy Harry ül az erkélyen. Mi a jó franc? Miért van itt? Észre vett én pedig rögtön elnéztem.

"Niki kérlek engedj be. Megfagyok idekint"- hisztizett, nekem pedig meg esett rajta a szívem..

"Gyere"-nyitottam ki az ajtót de ügyeltem arra,hogy ne nézzek rá.

"Miért jöttél?"-kérdeztem szigorúan.

"Bocsánatot kérni. Mindenért amit mondtam neked ma vagy bármikor máskor. És...és az a David gyerek nem rossz fej. Tényleg nagyon kedves. Én nem kérem azt,hogy ezek után bármit érezz irántam. Gondolom nem tudnál. Épp azért annyit kérek,hogy legyünk barátok. Csak barátok."- tényleg őszintének tűnt a bocsánatkérés.

"Megbocsátok. Egyébként nem csak te vagy az egyedüli hibás, hanem bizony én is. Nem kellett volna Davidet szájon puszilnom , amikor még randiztunk. Ezért szeretnék én is bocsánatot kérni tőled.... Akkor.....Barátok?"-nyújtottam neki a kezem.

"Barátok."-fogott velem kezet Harry. Amikor hozzáért a kezemhez erős bizsergést éreztem és azt akartam,hogy sose engedjen el. De ez majd elmúlik remélem.

"Szuper! Holnap van kedved eljönni egy pékségbe velem? Régebben még ott dolgoztam és ezer éve nem látogattam meg. Lenne kedved velem jönni?"-kérdezte Harry.

"Igen de akkor nyolc előtt hozz vissza ide."-mondtam neki ,mivel Daviddel találkozom.

"Öhm rendben.. a szüleid miatt?"-kérdezte Harry.

"Nem, dehogy. Randim lesz"-mondtam magabiztosan.

"Öh.... értem.... hát.. az.. jó... érezd jól magad."-mondta feszengve.

"Köszi... de most már menj mert nekem is kéne aludnom meg neked is"

Kinyitottam az erkélyajtót és mielőtt Harry elment volna megöleltem. És már megint előtört az a bizsergés... miért? Kínos csend lett köztünk.

"Akkor szia"-köszönt el Harry.

"Szia Harry"

Most már nyugodtan aludtam el....

*Másnap*

Reggel 6:30-kor ugyanúgy suliba mentem. Úgy ébredtem,mint egy zombi de legalább ma péntek van. Előkészültem és elindultam suliba. Nagyon hideg volt és a felhők is olyan furák voltak... érdekes pedig ma azt mondták,hogy napos idő lesz felhők nélkül. Mondjuk mit érünk a mai időjárás jelentéssel?
Végig tanultam minden órát és órák után Emilynek és Dodónak elmeséltem a történteket amiket eddig nem tudtak.

"Tök jó,hogy most már minden fiúval jóba vagy"-mondta Emily fényes mosollyal.

"Én is de... biztos vagy benne,hogy Harry csak barát akar lenni?"-kérdezte Dodó.

"Biztos vagyok benne.. ha nem így lenne akkor tenne valamit."-bizonygattam.

Elkezdtünk a suliból kisétálni.

"Niki hazavigyelek? Ne sétálj ilyen hidegben."-kérdezte Emily de abban a pillanatban megjelent egy fekete Range Rover.

"Köszi Emily de nem hiszem,hogy szükség lesz rá."-mondtam.

"Szállj be mire vársz?"-kérdezte Harry nevetve.

"Na jó akkor sziasztok csajok hétfőn találkozunk"-köszöntem el barátnőimtől majd beszálltam Harry mellé.

"Miért jöttél ide?"-kérdeztem Harrytől kíváncsian.

"Hogy elinduljunk a pékségbe."-mondta Harry mosolyogva.

"Oké de akkor menjünk el valahova enni mert ma jó formán nem ettem semmit."-kértem Harryt.

"Ahogy parancsolod"

Beindította a kocsit és elindultunk...