7.fejezet [2.rész]

Sziasztok! Ezt a hetedik fejezetet két részre szettem mert az első résznél nem volt több ihlet :) remélem nem haragszotok :) Jöjjön a második rész és szívesen várom a véleményeket. Hideget meleget :) Csak szeretném tudni,hogy milyen a ti szemetekkel :) És ha esetleg valamit hibázok akkor javítok rajta :) Ez a rész nem lesz tele Harryvel,viszont Nikit jobban megismeritek :) És a világról állított képe is megjelenik egy mondatban majd :) Remélem tetszeni fog! :) Jó olvasást :)

Másnap reggel két szorító kart éreztem a derekamon. Hátranéztem és egy percre lefagytam. Jézusom jézusom David végig itt volt.

"A francba"- suttogtam dühösen.
Súlyos lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Ez biztos apa lesz. Nagyon szép lesz ha meglát Daviddel itt. Basszus.
Gyorsan az ajtóhoz rohantam és bezártam. Közben meg folyamatosan Davidet ébresztgettem.

"Mi? Mivan?"- felült már David is és látta mi a helyzet.

"Neked el kell most menned. Köszi,hogy eljöttél köszönök mindent ma úgyis találkozunk."-mondtam neki.

"Niki nyisd ki az ajtót"-kiabált apu.

David egy szempillantás alatt felöltözött és lemászott az erkélyről.

"Ma találkozunk gyönyörűm."

"Oké szia David"-mosolyogtam vissza.

Rögtön eszembe jutott,hogy apám még mindig kivan zárva,úgyhogy az ajtóhoz léptem és kinyitottam.

"Na végre. Ennyi ideig tart felkelni? Meg amúgy is minek zárod be az ajtód estére?"- Nem volt dühös annyira.. szerencsére.

"Bocsi apa csak mostanában félek,hogy esetleg betörnek."- füllentettem. Bár egy kis igazság volt benne.

"Akkor szólj és majd felszerelek valami biztonsági cuccot ide,hogy ne félj"

"Oké köszi apa de ki mennél? Fel szeretnék öltözni."-kértem aput aki erre csak a homlokát ráncolta.

"Az apád vagyok lányom ezért nem kéne kiküldeni. Láttalak én csecsemőként is meztelenül."- mindig ezzel jött és engem idegesített.

"Tudom de azért ne essünk túlzásba. Nekem is van magánéletem. Te se előttem öltözöl át. Ameddig így van addig én se fogok. "
Ha előttem öltözne akkor sem tenném meg de ez maradjon titok.

"Oké oké. Mentem"- adta fel végül apa és kiment a szobámból.

Ma is mennem kell táncra .... sajnos. Eddig a táncterem volt az a hely,ahol a legjobban éreztem magam és semmi nem tudta a mosolyomat levakarni az arcomról. És most mi van? Utálok oda menni mert Harry biztosan ott lesz és elegem van belőle. David miatt vagyok képes maximum kitartani. David nagyon kedves de nem érzek iránta semmi "olyat". Tudom,hogy fura,hogy hagyom hogy csókoljon de nekem is jólesik. Nem akarok olyasfajta lány lenni aki csak átveri a fiúkat. David pedig tényleg egy normális fiú akit sose bánaték meg szándékosan. Ezt most el fogom neki mondani. Jobbat érdemel nálam.

Ahogy beértem a terembe találkoztam Louis-sal.

"Szia Niki. Hogy s mint?"-jött felém Louis Colgate mosolyával.Olyan bolondosnak látszott. Biztos egy élmény lehet vele nevetni.

"Semmi sincs."-mondtam neki megszokottan.

"Mi van veled és Harryvel?"-miért kérdez mindig róla mindenki? Niall és már Louis is?

"Hát ő egy platina szőkével nyomul és minden sarkon falják egymást. Szerinted mi lenne? Ugyanis szerintem tudtál erről a csajról hiszen mindig vele van."-nem tudtam grimaszok nélkül elmondani a mondataimat.

"Úgy értem,hogy beszéltek még?"- Abban a pillanatban,ahogy Louis ezt megkérdezte, bejött Harry az ajtón.

"Na mivan a tehén is jött táncolni?"- nézett Harry rám lenézően.

"Tulajdonképpen nem tudtam,hogy olyanok is jönnek ide táncolni akiknek még ritmusérzékük sincs nem hogy tánctehetségük."- vágtam vissza.

Ezzel Harry feladta és bement az öltözőbe.

"Amúgy Louis válaszolva a kérdésedre... így még beszélünk egymással Harryvel"- válaszoltam Louisnak akinek tátva maradt a szája a beszélgetésem után.

"Hát azt látom. Most mennem kell"- rohant el előttem és a terembe sprintelt. Mi ütött belé?

Én még az előtérben maradtam és megvártam David-et. Nem kellett sokan várnom rá mindig pontosan érkezik akárcsak én.

"Szia Niki"-puszilt meg az arcomon de láttam rajta,hogy többet is szeretett volna csak még ő sem volt tisztában azzal,hogy mit érzek.

"Szia David... beszélnünk kell"-sütöttem le a fejem.

"Hallgatlak"-mosolygott David.

"Az a csók tegnap meg az a szájra puszi egy hete... nem is tudom... én csak úgy érzem hogy te ezerszer jobbat érdemelsz mint én. Nagyon kedves és tökéletes fiú vagy én meg pillanatnyilag egy ringyónak érzem magam aki csak kihasznál mindenkit. Nem akarlak megbántani se most se máskor. Az érdekedben szeretném ha nem folytatnánk amit elkezdtünk. Ne sérülj újra miattam. Tánctársak?"- nyújtottam a kezem és vártam,hogy mit fog reagálni.

" Nem tudom neked ezt megígérni. Niki én nagyon megkedveltelek. Lehet,hogy túlságosan is. Nem vagy ringyó ne is mondj ilyeneket. Beszéljük meg egyszer teljesen az egészet. És ha még akkor is azt mondod,hogy tánctársak maradjunk, akkor nehezen,de el fogom fogadni.  Miattad."- az utolsó mondatot már mosolyogva mondta.

"Köszönöm David.. mindent... és azt,hogy megértesz"

"Érted bármit"- mondta David és elmentünk öltözni.

Ez a tánc is nagyon jó volt mint az összes többi és egy kicsit megnyugodtam,hogy a David-es ügy megoldódott.. azt hiszem. Ahogy mondta,elgondolkozok majd ezen az egészen.

Levakarhatatlan mosollyal mentem ki a táncteremből ... amíg meg nem találtam Harryt.

"Még mindig megy a pornó biznisz?"-nevetett gúnyosan Harry.

"Harry hagyd már Nikit"-szólt közbe Louis.

Nagyon jól esett Louistól,hogy megvédett. Eltátogtam neki egy köszönömöt és kiléptem az épületből. Nagyon dühös voltam Harryre. Nem bírja ki,hogy ne szóljon be?

Telefoncsörgésem zökkentett ki idegességemből.

"Szia Nikiii. Nem akarsz vásárolni légyszi?"- vinnyogott Emili. Ma úgy látszik nagyon vásárlós kedvében van.

"Igen.. úgyis olyan dühös vagyok.. hagyjuk,hogy miért."

" Akkor érted megyek .. megkaptam a jogsim."-mondta lelkesen.

"Na végre. Gratulálok"-dicsértem barátnőmet és közben arra gondoltam,hogy meg van oldva az egész téli suliba menetel.Szuper!

"Várlak itt a vasútnál"- mondtam és letettük a telefont.

A telefonomat elől hagytam,hogy megnézzem az üzeneteimet. David írt egy sms-t.

A mai tánc is szuper volt xxx. David.

Olyan aranyos volt ,hogy ilyeneket írt.

Közben barátnőm is megérkezett és a legközelebbi plázába vezetett az irányunk.

"Figyelj Niki,ahogy bemegyünk a plázába együnk valamit mert ma még nem ettem semmit."

"Rendben"-egyeztem bele és a Mc Donaldshoz mentünk. Nem igazán szeretem azt a gyorskaját,úgyhogy én kihagytam.

Nehezen sikerült helyet találni,mert mindig akkor jut eszébe Emilynek is vásárolni mikor a legtöbben vannak.
Foglaltam a helyet amíg Em kért kaját. Pár pillanat múlva megérkezett és elkezdte megenni a sajtburger menüjét.

Hirtelen 6 ilyen "nagyon menő" huszonéves srác jelent meg mellettünk. Hárman még elfértek a mellettünk lévő helyeken,de a másik 3 folyamatosan bámulta szegény Emilyt,hogy mikor fejezi be az étkezést.
Az egyik még be is szólt.

"Nem lehetne gyorsabban?"- Ettől olyan ideges lettem,hogy kész.... betelt a pohár.. ma már voltam egyszer ideges és ha még egyszer felidegesít ilyenkor valaki,akkor jobb ha menekül.

"Nem basszus nem lehetne. Mi lenne ,hogy ahelyett ,hogy a nyakunkon lógtok keresnétek egy másik helyett?Köszi"- kiborultam és hirtelen mindenki nézett. De pont nem érdekelt.

"Figyelj Niki gyorsan megeszem és elmegyünk"- kérlelt barátnőm.

"Dehogy megyünk. Meggondoltam magam én is rendelek valamit."-mondtam önelégült mosollyal. Ha már ilyen bunkók én nem engedem leülni őket.

"Most ez komoly b***meg? Húzzatok már el!" -szólt az egyik menőmanó.

"Nem hagynátok békén? Azt hiszed megijedek? Szívódj már fel légyszíves . Meg akar a barátnőm enni egy rohadt szendvicset. Ne képzeld már magad olyan nagynak hogy te itt bárki helyét elveheted. Gyere vissza a földre vagy ahonnan jöttél."- már szinte ordítottam és szerintem megnyertem a csatát. Arrébb mentek és vissza se néztek.

"Miért vagy ilyen idegbeteg? Régen tuti nem merted volna ezt tenni.Inkább szótlanul ültél volna és gyorsan kivitted volna a tálcát csak ne kerülj összetűzésbe."-szólt barátnőm.

"Megtanultam hogy ebben az elcseszett világban már csak így lehet előrébb jutni"- mondtam idegesen.

"Megeszem a szendvicset és menjünk haza. Majd később bepótoljuk .. ígérem."-mondta Emily és nem is ellenkeztem. Nekem is elment a kedvem a plázázástól. Ennyi rohadékot!

Kivittük a tálcát és láttam,hogy az a hat bunkó talált egy helyet.
Odamentem hozzájuk és megint kezdtem a magamét.

"Remélem mostmár meg vagytok elégedve ti hülye rohadék parasztok. Na csá"- köptem oda.

"Hú de mérges a cica"-szólt vissza az egyik barna hajú.

"Tudod ki a cicád te seggfej"

Ezzel elhagytuk a plázát. Ebből a napból már elegem volt és amúgy is holnap iskola van.

Nem ez volt a legjobb hétvégém azt meg kell hagyni...

7.fejezet [1.rész]

A kis találkozás után hazamentem. Nem szóltam senkihez. Nem bírtam volna. Hogy lehet valaki ilyen bunkó? Éppen bocsánatot kértem volna ő meg..... á mindegy csináljon azt amit akar.

Befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam. 

A zsebemre tettem a kezem és valami papír volt benne. Hát persze! David még az első nap megadta a számát. Azonnal előkaptam a telefonom és tárcsáztam a papíron lévő számot.

"Haló?"

"Szia David Niki vagyok."- Nem bírtam elrejteni a mosolyomat.

"Oh szia Niki. Miért hívtál? Már vagy két hete odaadtam a számom és csak most vetted rá magad hogy felhívj?"-mondta nevetve. 

"Jójó igen bocsánat főnök."- nevettem.

"De örülök,hogy megtetted.Hívhatnál többször is."-mondta David.

"Hidd el foglak. Figyelj David,tudom,hogy nagyon késő van már mászkáláshoz meg ilyenek de át tudnál jönni?" - Nem hiszem el,hogy tényleg megkérdeztem.

"Félmeztelenül fekszek az ágyamban arra várva,hogy elaludjak..... Persze,hogy átmegyek,csak mondd meg hova."

"Azért ruhát vegyél fel." 

Elmondtam neki a címet és ezzel letettük a telefont. Két perc sem telt el és kopogást hallottam az ablaktól. A házunk úgy van építve,hogy fel lehessen mászni az erkélyre és az erkély mellett közvetlen van egy ablak. Elég hülye megoldás de nem mi építettük ki így. Beengedtem David-et.

"Nos,ez itt a szobám."- mutattam meg neki a nem túl nagy szobám.

"Aranyos"-dícsérte.

"Köszi"

Elterültem az ágyamon és David is követett. Úgy viselkedett,mintha itt lakna. Ez tetszett. Legalább nem olyan szégyenlős,hogy még leülni sem mer. Bár mi elég jól megismertük egymást amióta együtt táncolunk. Sok mindent tudok róla. 

"Szóval nem tudtál aludni?"-törtem meg a csendet.

"Nem. Általában nagyon rosszul alszok. Amióta nincs mellettem senki. Egy éve még nem mondhattam ezt el. Négy évig a volt barátnőmmel voltam. És egy éve megcsalt. Azóta nem alszok túl jól és kicsit le vagyok törve. Azt hiszem ez természetes."

Megmelengette a szívem,hogy mert előttem a volt barátnőjéről beszélni.Mert ez nem egy randi volt. Csak beszélgettünk. És ha igazán kedvelsz valakit nincsenek úgymond " tabu témák" amikről tilos beszélni.

"Szerintem is természetes. És sajnállak is egyben. Nem lehetett egyszerű négy év után."-vígasztaltam.

"Mindig próbálok továbblépni. És most úgy érzem sikerült. Valaki közel került hozzám és úgy érzem vele szép lesz minden."-mosolygott.

"Ahha. És ki az?"- kérdeztem.

Nem válaszolt. Megcsókolt. Nagyon nagyon jól csókol. Bár elég furán jött ki mert épp az ágyon feküdtünk. De nem érdekelt. Ha Harry is így játszik,akkor én is. Azt csinálok innentől kezdve amit akarok. 

Daviddel levegő hiányában elváltunk. De egy puszit még loptam. 

Átölelte a derekam és így aludtunk el... 

6.fejezet

A következő egy hét csak a sulival telt el. És rengeteget kellett tanulnom mivel egy hetet kihagytam és be kell hoznom mindent. Éppen a folyosón pakolgattam a könyveimet a következő órára és mikor becsuktam a szekrényt majdnem a szívbajt hozták rám.

"Hé Niki! Hogy megy a tánc?"-kérdezte Emily az egyik legjobb barátnő a világon.

"Hááát egész jól. Már befejeztük és hamarosan eltáncoljuk a klipforgatáson. De légyszi többet ne beszéljünk erről az egészről."

"Miért mi történt?"-kérdezte Emily.

Pont becsöngettek és mindkettőnknek mennie kellett órára.

"Suli után találkozunk a kávézóba. Ezt meg kell beszélnünk... Na szia." köszönt el Em.

Nem akartam még elmesélni ezt a dolgot mert se Dodó se Emily nem tud Harryről se Davidről.
Irodalom órára mentem,ami a kedvenc óráim közé tartozik. Imádok verset elemezni és egyben verseket is írni. Viszont sose osztom meg őket senkivel. Elég amatőrök.

Irodalom után a kávézóba mentem,ahogy Emily kérte. Körbenéztem és meg is találtam Em-et,aki már egy kávét is rendelt magának.

"Szia!"-köszöntem.

"Hagyjuk a mizu kérdéseket. Mi van ezzel az egész tánccal?"

Elmeséltem neki az egészet ... Harry csókjától addig,amíg össze nem vesztünk.
Emilyben azt szeretem,hogy mindig figyelmesen meghallgat és még soha életemben nem hagyott cserben. Sötétszőke haja van ami nagyon stílusosan mindig le volt vágatva. Bár ő utálta, én valamiért mindig szépnek találtam. Szemüvege is van,ami tökéletesen illik halványbarna szemeihez. A stílusa az egy kicsit fakó és nem a legtrendibb. Mindig azon a véleményen van,hogy sose határozzon meg a ruha valakit. Hosszú vékony combjai és magas alkata van. Mindig hisztizik valamiért amit nekem mindig végig kell hallgatnom. De nem bánom mert cserébe száz százalékos figyelmet kapok tőle. Mindig.. ha baj van. ha nincs.
Szóval miután elmeséltem neki köpni nyelni nem tudott. Láttam,hogy forognak az agykerekei és próbálja összerakni a történetet.

"Vagyis szerelmes vagy Harrybe."-vágta le a hallottakból.

"Én ezt egy árva szóval sem mondtam. Honnan veszed?"-kérdeztem.

"Hát megcsókoltad nem igaz?"

"Igen de.... de nem úgy.... én nem akartam Emily egyszerűen megtörtént."

"Niki sose vannak véletlenek. A tetteid határoznak meg egész életedben. Nincs olyan hogy "hát csak úgy megtörtént". Csak olyan van, hogy megtetted. És kész. Nincs több opció."

Utálom mikor igaza van. Holnap úgyis szombat lesz majd beugrok a táncterembe és bocsánatot kérek Harrytől. Már ha elfogadja a bocsánatom.

"Köszi hogy mindig igazad van imádlaaaak"- Hosszasan ölelgettem Emilyt és utána gyorsan kifutottam a kávézóból. Kíváncsi lettem volna az arcára miután szó nélkül otthagytam.

Este még beszéltem Dodóval és Emilyvel is telefonon és utána álomba szenderültem.
.....
Reggel szerencsére nem kellett korán kelnem mivel Harryék próbája csak 11-kor kezdődik. Gyorsan felkaptam a szokásos táncruhámat. Egy kis sminket is tettem fel amit alap esetben sosem teszek de most Harrytől kérek bocsánatot. Úgy érzem,hogy minden apróság fontos lehet. Azon gondolkoztam egész reggel hogy mi van akkor ha nem bocsájt meg? Össze törne a szívem minden egyes darabja. Én azért pozitív maradtam és magabiztos. Na jó magabiztos talán mégse.
Miután elkészültem elindultam busszal a jól ismert épületbe.
Benyitottam és kintről hallottam,hogy táncolnak a fiúk. Nem a táncukat hallottam hanem a röhögést és a sikoltozást amit leművelnek folyamatosan. Én is elkezdtem mosolyogni mert mindegyikőjüket nagyon bírom.

Niall jött ki gondolom inni és amint meglátott leállt velem beszélgetni.

"Szia! Ugye tudod,hogy Harry nagyon pipa most?"

"Jól tudom Ír manócska." - mondtam mosolyogva. Olyan jó kedvem volt miért kellett ezt felhoznia? Próbáltam elrejteni,hogy mennyire fáj.

"Haha hívj Mofónak."-mondta ő is nevetve.

"Nem. Te Ír manó leszel."

"Oké oké. Nem vitázok de komolyan mondtam. Sokat kell hajtanod hogy megbocsásson."

"Fú komolyan mindenkinek elmondta? Nem hiszem el." - Most esett le,hogy talán már a fél világnak elmondta.

"Nem csak nekünk négyünknek.Ne aggódj"- nyugtatott Niall.

"Aha persze nyugodt vagyok ilyen nyugodt régen voltam."- füllentettem, de szerintem egy vak is látná,hogy szikrázok az idegességtől.

"NIALL HOL VAGY MÁR?"- kiabált valaki Niallnek a táncteremből.

"Bocsi mennem kell vissza majd még találkozunk Nikcsu."

Nikcsu? Ezek szerint már ő is becézget. Tulajdonképpen ő az egyetlen ember aki ezt teszi.

Leültem az öltözőben egy zsámolyra és ott vártam meg a táncórájukat.
Már csak öt percet kellett volna várnom de azt vettem észre,hogy nyitódik az ajtó és egy platina szőke nagymellű és műszájú "nő" jön be az ajtón. Fogalmam sincs kihez tartozott. De nem kérdeztem meg utálom az ilyen lányokat. Körülbelül 20 kiló smink volt rajta ha nem több. Úgy nézett ki mint egy tehén akinek behúztak.
A feneke is tuti plasztikázva van. Mellettem úgy nézett ki mint egy Barbie baba.
Öt méterre volt tőlem de olyan erősen éreztem a parfümének az illatát,hogy már alig vártam,hogy kimenjek innen a friss levegőre.
Végre kijöttek a fiúk és Harryt kerestem a szememmel de csak legutoljára jött ki.

"Szia baby."- Ott helyben kifutottam volna a világból és a saját könnyeimben fulladtam volna meg.
Harry ahhoz a platina szőkéhez futott és elkezdték falni egymást. A lábaim elkezdtek remegni és a sírás határán voltam de akkor gondoltam egyet és felálltam. Szétválasztottam kettőjüket. És kettőjük között akartam elmenni ami sikerült is.

"Bocs átmennék."-mondtam flegmán.

"Te mégis mit képzelsz magadról? Ki vagy te?"- kérdezte vinnyogó hanggal az a Szöszi.

"Ja bocs tényleg be sem mutatkoztam Niki vagyok. Örülök ,hogy végre találkoztunk. Harry már sokat mesélt rólad hiszen tudom milyen régóta együtt vagytok már."-    Olyan gonosz voltam de olyan jól esett.

"Igazából tegnap jöttünk össze."-javított ki dühösen a drága utcalány.

"Júj bocsika ezek szerint összetévesztettelek Harry exeivel. Tudod mindegyik ugyanúgy néz ki."- mondtam, és ezzel ki is léptem az ajtón.

Olyan dühös voltam,hogy nem tudom elmondani. Ha harc hát legyen harc. Így akar féltékennyé tenni? Ez eléggé szánalmas húzás még Harrytől is....

5.fejezet

Puszit nyomtam az arcára és kiszálltam a Range Roverből...

Ahogy beléptem a házba édesanyám elkezdett velem eléggé kiabálni.

"HOL A FRANCBA VOLTÁL? Nem hiszem el,hogy idáig képes vagy elleni nem is tudom ,hogy kivel. Egy fiú az nem igaz? A szüzességedet is elvette az este folyamán? Ennél jobban bíztam benned. Tudod hány óra? Fél tizenkettő! Inkább takarodj fel a szobádba és ne gyere ki onnan ameddig azt nem mondom,hogy kijöhetsz."

Hát igen... ilyen otthon egy veszekedés. Nem mondhatok semmit és nem magyarázhatom meg. Miközben nincs igaza anyámnak. Igen az igaz,hogy Harryvel voltam de közel sem vette el a szüzességem. És nem is fogja. Nem igazán tudom mit érzek most iránta. Nagyon kedves fiú de úgy érzem,hogy egy szoknyavadász és ha én most belehabarodok, akkor nagyot fogok koppani. Barátoknak kell maradnunk. Így van... nem fogom megcsókolni és neki sem fogom hagyni,hogy megtegye.

Egy hét elteltével ismét mennem kell táncolni David-hez. Már nagyon izgatott vagyok,hogy lássam őt. Megkedveltem még ha csak egyszer is találkoztunk. Bementem a táncterembe és az öltözőben volt.

"Szia Niki"-köszönt mosolyogva Dave.

"Öhm..szia"

"Alig várom,hogy táncoljak végre.... veled. Emma azt mondta,hogy ma várhatólag befejezzük és a főpróbát is megcsináljuk."- Ő is nagyon ideges volt. Ez olyan cuki.

"Oh az szuper alig várom. Figyelj David lehet hogy ez egy nagyon személyes kérdés és ne vedd tolakodásnak de van barátnőd?- félve kérdeztem meg.

"Még nincs de remélhetőleg majd az lesz aki előttem áll."-mosolygott.

Már megint elpirultam. Biztos ami biztos hátra néztem,hogy nincs-e itt még valaki mögöttem. Nekem bókolt volna?

"Az a valaki é-é-én lennék?"- dadogtam össze vissza.

"Ki más?"-erre mosolyogva bement a táncterembe.

Én is utána mentem és elkezdtünk táncolni. Egyre jobban éreztem,hogy Daviddel már nem csak megjátszom ezt a "szeressükegymástmertmuszáj" dolgot. Azt hiszem tetszik nekem.

A tánc rettentő jól sikerült és ahogy David mondta a főpróbát is megcsináltuk.>>>>>> TÁNC

Mindent beleadtam ebbe a főpróbába... minden érzelmet. És miközben táncoltunk nem bírtam kiverni a fejemből Harryt. Próbáltam persze ezt legyőzni és David-re koncentrálni több,kevesebb sikerrel. David sokszor érintett meg és lelkiismeret furdalásom volt Harry miatt. Remélem nem látta ezt.

Befejeztük a táncot és hirtelen szájon pusziltam Davidet. Rengeteg érzelem gyűlt össze bennem tánc közben és így jött ki.

"Bocsánat nem akartam tényleg én sa....."-kezdtem volna bocsánatot kérni. David lefogta a szám.

"Ezért soha többé ne kérj bocsánatot."

Az öltözőben gondolkoztam,hogy mi is zajlik le a fejemben de őszintén nem tudtam. Olyan gyorsan öltöztem amilyen gyorsan csak lehet,hogy Harryt ne lássam.
Már majdnem megkönnyebbültem mikor nem láttam a fiúkat bent de mikor ki akartam lépni az ajtón Harrybe ütköztem.

"Uh bocsi ne haragudj"-kértem bocsánatot.

"Oh szóval bocsánatot is tudsz kérni hát ez csodás! "-mondta szarkasztikusan.

"Ha-Harry! Várj már"- megfogtam a kabátját,hogy ne menjen be.

"Mit láttál?"-kérdeztem.

"Hogy mit láttam? Azt,hogy az állítólagos szerelmem akivel randiztam egy hete MOST egy szőke rusnya sráccal majdnem pornót táncol és a végén még meg is csókolja. És még megkérdezed hogy mit láttam???"-olyan dühös volt,hogy a szeme feketének tűnt.

"Nem az volt aminek látszott"-próbáltam megvédeni magam.

"Te nekem ne magyarázd ezt be légyszíves. Innentől kezdve táncolhatsz akárkivel. Sőt,meg is dughat akár a tánctéren ha úgy tetszik. Még jó,hogy nekem ezzel többet már nem kell foglalkoznom."-ezzel elment és otthagyott.

Abban a pillanatban elkezdtem bőgni. Letérdeltem és hagytam,hogy a könnyek lefolyjanak az arcomon. Én ezt egyáltalán nem így akartam. Nem akartam Harryt megcsókolni Davidet meg főleg nem akartam. És jól tudom,hogy ebben az egészben csakis én vagyok a hibás. Nekem kell helyrehozni.

 De úgy érzem Harryt nem lesz egyszerű kibékítenem... Visszaemlékeztem azokra amiket pár perce mondott......
Én egy hatalmas balfék vagyok.

4.fejezet

Szia :) Ha olvasod ezt és esetleg még a blogot is mindig nyomon követed akkor nagyon szépen köszönöm :) Ezt a blogot nem szeretném reklámozni meg azt elérni,hogy minél több olvasóm legyen. :) Ezt a történetet egy kis Harry fan családnak írnám, ami remélem itt ki fog alakulni :)  Boldogan fogom megírni minden egyes betűjét :)És ha esetleg többen leszünk,én annak is nagyon örülni fogok. Most nincs suliidő úgyhogy szinte naponta tudok új részt hozni :) Viszont mikor suli lesz, már nem igazán tudom mennyire lesz időm :/ De mindent el fogok követni :) Na elég a szóból itt a negyedik fejezet! :)

Hétfő reggel van,ami be kell vallanom nem a kedvenc napom. Viszont ma nagy nap lesz. A társas tánc megtanulásának napja.
Felvettem egy laza nadrágot meg egy laza pólót. Mindig ilyeneket hordok és mindig úgy nézek ki mint egy hip-hop táncos. Azt kell tudni rólam,hogy utálom a szoknyákat és a feszülős pólókat. Szóval igazából ruha sincs sokszor rajtam csak ha buliba megyek. Mint tegnap....
Nem szeretem a túl csajos dolgokat. Egy kicsit fiús lány vagyok de engem nem zavar.És eddig senki nem vett a szájára ez miatt.Jobban is járnak,ha nem teszik.

Gyorsan besiettem a táncterembe,ahol már várt Emma.

"Niki gyere van egy meglepetésem."-mondta mosolyogva.

Bevezetett az öltözőbe és ott rögtön majdnem elájultam... Egy túl jóképű fiú előtt találtam magam akinek szőke haja,izmos teste és gyönyörű kék szemei voltak. És ahogy mosolygott... komolyan mondom kísértést éreztem, hogy megcsókoljam.

"Szia David vagyok."-bemutatkozott.Sajnos kezet fogtunk,amiről azt mondják sose jó... mindegy esélyem úgyse lenne nála úgyhogy én is bemutatkoztam neki tök természetesen. Már amennyire működött abban a helyzetben.

Bementünk a táncterembe és velünk jött a drága tánctanárom is. Elmondott pár dolgot arról,hogy miről is szól ez az egész.

"Figyeljetek. Ez a tánc,amit csinálni fogtok ez egy rettentő érzelmes zene... és egyben tánc is. Úgymond szexuális töltet kell legyen kettőtök között." - Én majdnem lesokkoltam. És még mindig folytatta.

"Nagyon sok olyan mozdulat lesz,amiből egy külső szemlélő rögtön azt hiszi,hogy szerelmesek vagytok. Úgy kell egymásra nézni,mintha csak ketten lennétek és senki más a világon."

Ránéztem David-re és láttam,hogy mosolyog. Úgy érzem imádni fogom ezt a táncot.Hisz ki nem táncolna egy jóképű helyes fiúval,akivel méghozzá szerelmesnek is kell tűnni.

Pár perc múlva el is kezdtünk táncolni. Egész jól ment a páros tánc nem is gondoltam volna. Közben pedig minden erőmmel David-re próbáltam szerelmesen nézni. Tényleg úgy tűnhettünk mint egy szerelmes pár.A táncban sok az olyan rész,ahol emelgetnie kell engem David-nek. Szegény fiú remélem nem szakad meg...csak viccelek. Egy ilyen izmos test szerintem öt lányt is elbírna. Ha nem többet.

Két óra múlva befejeztük a táncot és nagyon jól haladtunk vele. David ügyesen táncol. Le vett a lábamról. Az öltözőben próbáltam vele többet beszélgetni.

"Te táncoltál valaha így?"-kérdeztem.

"Hát nem igazán. Egy ilyen gyönyörű lánnyal még sosem táncoltam."-rám nézett és elmosolyodott.
Szerintem most lettem rák vörös.

"Nos,öm...hát....köszönöm.. de nem vagyok gyönyörű." -mondtam dadogva.

"Akkor addig fogom mondogatni amíg el nem hiszed nekem."-mondta.
Ott helyben elolvadtam volna.

"De most mennem kell majd még találkozunk."- És a kezembe nyomott egy cetlit. A telefonszámát.
Majd aztán irtó dögösen lépett ki az ajtón. Hogy lehet valaki ilyen tökéletes?

Nekem is ideje volt mennem mielőtt Harryék ideérnek. De már rég késő volt. Láttam azt az öt idiótát berohanni a táncterembe.
Mindannyian köszöntek nekem. És én is visszaköszöntem nem túl sok kedvel a hangomban.

"Hé Niki! Bocsánat a tegnapiért én nem voltam igazán magamnál. És azt is sajnálom,hogy olyan korán elmentél. És persze minden kimondott szavamért egyszerűen bocsánatot kérek.Várj meg és meghívlak valamire..bármire csak bocsáss meg. Bármit megtennék."-könyörgött Harold.

"Rendben de legközelebb csak úgy fogadok el egy bulimeghívást,ha értem jössz."

"Limuzinnal megyek a házad elé ha kell."-ígérte Harry.

Megvártam a táncórájukat, ami megint csak borzalmas volt. Egyik sem tud táncolni,de legalább próbálkoznak.
Az óra végén Harry felöltözött és megkérdezte hova szeretnék menni.

"Bárhova mehetünk nekem mindegy."-mondtam.

Erre Harry a kocsijához vezetett és beültetett.

"Hova megyünk?"- kérdeztem.

"Majd meglátod."-a kis titkolózós.

A kocsiút nevetéssel telt el,mivel valamiért mindig tudunk együtt nevetni. Harry folyamatosan a favicceit meséli amik annyira rosszak,hogy már nevetségesek. A pénisz vicceivel se kímél, amik állítom,hogy nem is olyan borzalmasak.

Egy erdőbe vitt el és a csomagtartójából kivett egy kosarat. Gyanítom,hogy piknikezni akart.

"Piknikezünk?"-kérdeztem mosolyogva.

"Talán. Aztán a végén ki tudja mi lesz."

Nagyon nem szerettem a csípős vicceit,de most elviseltem és a nyakába ugrottam. Szerintem tudta,hogy imádok piknikezni főleg erdőkben vagy parkokban. Annyira nekiugrottam,hogy mindketten elestünk de persze ezen is csak nevettünk.

"Én mondtam neked,hogy ez több lesz mint egy piknik."- nevetett Harry.

Kipakolt mindent a kosárból és csodálkozva láttam,hogy a kedvenc ételeim vannak benne. Harry talán egy kém?
Volt benne egy pezsgő is amit nem szeretek de most meg fogom inni a hangulat kedvéért.
Hozott borospoharat is és kiöntötte bele a pezsgőt.
Már eléggé sötétedett,de pont úgy hogy az ég alja gyönyörű pirosas naracssárgás volt.

"Igyunk a megbocsátásra."-mondta Harry.

"Igyunk arra,hogy nem csinálsz még egy ilyen hülyeséget."

Koccintottunk és egymás szemébe néztünk. Nem tudom meddig bámulhattam Harry gyönyörű zöld szemeit de már csak azt vettem észre ,hogy megcsókolom. Nem tudom miért tettem egyszerűen csak azt mondta a szívem,hogy meg kell tegyem. Egy idő után az ölébe ültem nem foglalkozva a szendvicsekkel alattunk. Levegővétel miatt elváltunk és csak akkor szembesültem azzal ,hogy mi is történt. Mindketten alig kaptunk levegőt. Még sosem csókolóztam de nem tudom,hogy ennél a véget nem érő bizsergető érzésnél van-e jobb a világon.

"Szerintem jobb ha megyünk kezd hideg lenni"-mondta Harry mosolyogva és odaadta a pulcsiját.

"Rendben"-mondtam még mindig kábultan.

Beültünk a kocsiba és csak bámultam ki az ablakon mosolyogva. Nem annyira ismerem Harryt,mégis úgy érzem mintha mindig is ismertem volna.

A házunk előtt állt meg. Ránéztem az órámra és látom,hogy este fél tizenkettő van. Ezért még tuti kapok anyáéktól.

"Hát akkor.... jóéjt."-mondtam.

"Jóéjt gyönyörűm."-köszönt Harry mosolyogva.

Puszit nyomtam az arcára és kiszálltam a Range Roverből..

3.fejezet- Kerti parti Harryéknél

Pár pillanat múlva megint csörgött a telefonom.
Honnan tudja a számom?...


Felvettem és meglepődtem.

"Szia Niki! Lenne kedved átjönni kerti partizni? Csak egy ártatlan buli a haverokkal."-mondta Harry.

"Á szóval egy tök ártatlan buli piával."-hitetlenkedtem. Tudtam,hogy nem csak fantázás lesz.

"Nikolett. Fején találtad a szöget."

"Mindig igazam van. Épp ezért nem megyek."-Csak húztam őt igazából el akartam menni úgy se csináltam semmit aznap.

"De olyan jó lesz kééérlek gyere.A fiúk is szeretnék. De legfőképp én." - flörtölt a kis Harold.

"Na jó akkor indulok. Csak szólok,hogy nem iszok alkoholt. Na szia!"-gyorsan letettem,nehogy cikizni tudjon ezek után.

Tényleg sosem ittam alkoholt. A szagától is rosszul vagyok nemhogy még vedelni tudjam.
Lassan el kellett döntenem mit vegyek fel. De nincs egy normális göncöm se. Ilyenkor mindig az én drága legjobb barátnőmet hívom aki mindig kihúz a bajból.
Pár utcányira lakik tőlünk,szóval elsétáltam és becsöngettem. Egy óra múlva végre kinyitotta a kaput. (Nem siet soha sehova)

"Dodoo!!! Kérlek kérlek adj kölcsönbe egy ruhát.Kerti partira megyek."
"Niki nekem nincs folyamatosan annyi ruhám amennyit neked kéne adni."-mondta dühösen.
Kicsit elszégyelltem magam,hiszen tényleg nem kérhetek tőle állandóan kölcsön.

"Csak vicceltem.Gyere be. Mindig szívesen segítek."-mondta nevetve.
A kis mocsok azt akarta,hogy lelkifurdalásom legyen.

Felmentünk a szobájába és a szekrényéből kihúzott egy gyönyörű piros koktélruhát. Drága barátnőm jól tudja, hogy imádom a pirosat. Főleg ruhában.És a ruha közepén pedig egy piros masni volt. Nagyon tetszett.

"Tessék remélem megfelel."-mondta,mintha ez a ruha ez egy tök természetes darab lenne , ami minden nő szekrényében megtalálható.

"Viccelsz? Ez csodálatos!"- csak bámultam a  ruhát.
Amíg Dodo meg nem unta és a kezembe nyomta.

"Még egyszer köszi örök hála"- Majd hazasiettem felvenni.

Felvettem a ruhát és azt hiszem elég jól állt. Egyetlen alkalom mikor belenéztem a tükörbe és tulajdonképpen tetszettem magamnak.Egy halvány sminket is feltettem,majd karkötő fülbevaló és már indulhatok is.
Mielőtt elindultam felhívtam Harryt,hogy hova is kéne mennem.

"Szia Niki.Hol vagy már csak rád várok baby.-mondta szerintem egy kicsit részegen.

"Harry. Hova kéne menjek?"

"Hozzám"-mondta perverzen

"Harry én komolyan kérdezem."

"Gyere nagyjából öt utcával lejjebb majd fordulj balra és a negyedik ház lesz.Szia."- és letette.

Nem hiszem el.Most egy csomó részeg emberrel kell "bulizni". Tök mindegy úgy is lelépek ha nem tetszik.
Elindultam és csodálkozva láttam,hogy Harry jól mondta az útvonalat még részegen is.Wow! Minden tiszteletem.

Beléptem a házba és Harry már az ajtóban várt.
"Na végre,hogy itt vagy."- mondta és a falnak döntött.
Majdnem megcsókolt de eltoltam magamtól.
"Harry mi a francot csinálsz?"

"Minek látszik? Erre vágytam volna mikor találkoztunk."-mondta.

"Harry nem érdekel jó? Jobb ha megyek."

"Ne ne menj el. Olyan csinos vagy."

"Kapd be Harry"

Ezzel elhagytam a bulit. Gyűlölöm ezt az egészet. Minden fiú erre megy és már nagyon elegem van ebből. Nincs egyetlen rendes srác sem. Sok ilyen buliba voltam már és mindig ugyanez volt. Bár... mit is vártam? Az alkohol persze mindenkinek kell ahhoz,hogy jól érezze magát. Érdekes nekem nem kellett soha.

Hazamentem és azonnal ágyba bújtam,mivel Úmár késő volt és holnap találkozok azzal a bizonyos sráccal akivel táncolni fogok egy videóklipp miatt. Egyre izgatottabb voltam. Kíváncsi voltam,hogy fog menni. Régen nagyon odavoltam a páros táncért ,most mégis modern táncolok.

Miközben ezeken gondolkoztam el is aludtam és a holnapi napról álmodtam. Remélem nem lesz ott Harry mert nem igazán találkoznék vele ezek után....

2.fejezet

Ez mind szép és jó lenne,hogyha felvettek volna az egyetemre és ha lenne pénzem kimenni Angliába. Már megint csak elálmodoztam a gondolattal. Nagyon szuper...
Ez sose fog megtörténni de azért én mindig bízok benne. Ételből alig tudunk venni hónap végén nem még,hogy elmenjek Angliába.plusz egyetemre is. De így képzelném el... Végül is még van egy és fél évem a gimiben. Ki kell bírni. Utána nem tudom mi lesz.

A zsebpénzemet (azt a keveset is) csakis a táncnak szentelem. Kb három éve iratkoztam be Emmához. a tánctanáromhoz. Már kiskoromtól fogva érdekelt a zene és a tánc. Sok mindent kipróbáltam életem során és úgy tűnt,hogy semmi sem lesz reménytelen számomra ami nem rossz.. sőt. Viszont mindig attól féltem,hogy nem fogom megtalálni azt a bizonyos hobbit, ami egész életemben el fog kísérni. Mindenki jó valamiben, és természetesen a tehetséget kamatoztatni kell. Én túl sok mindent szeretek,ahhoz hogy választani tudjak. Majd kettéválok aztán lesz valami. Csak viccelek. Legelsőnek az éneklés és a tánc érdekel. És még rengeteg sport. De ez a kettő első helyen lesz örökké.

Régen énektanárhoz jártam. Valljuk be nem túl sokáig, de épp eleget ahhoz,hogy megtanuljam az alap technikákat az éneklésben. A táncot pedig most űzöm. És imádom.

Szóval visszatérve a tánctermünk az életem/életünk. Szeretem a tánctársaimat is és szívesen fogadjuk az új "palántákat". Jó a közösség és nem cserélném el. Hetente kétszer megyünk táncolni. Hétfőn, és egyszer bejárunk szombaton. Az egyik olyan szombaton találkoztam Harryvel. Mégpedig azért, mert négy fiúval megakartak tanulni táncolni valamilyen munka miatt. Azt már nem tudtam meg milyen munkáról volt szó.

De emlékszem,hogy aznap egy órával előbb érkeztem és láttam őket "táncolni". Abszolút röhejes volt. Nem mondtam ki hangosan nem akartam megbántani őket. De finoman csipkelődtem.

"Fiúk? Ez meg mi a franc?"-kérdeztem vihogva.
"Tánc ha nem vetted volna észre. Azt hittem egy balettosnak ezt kéne tudnia."-szólalt meg a szőke,akinek nem tudtam a nevét.
"Figyelj ide szöszi! Csak úgy mondom,hogy nem balettozok."

Majd csak annyit látok,hogy Harry piruettezik felém kisfiúsan mosolyogva.
"Bocs a haverom eltévesztette a szitut. Én balettozok Niall te seggfej! "- mondta Harry nevetve.

Erre engem is elkapott a sírógörcs és mind az öten elkezdtünk nevetni. Majd utána bemutatkoztam és ők is. Harryt ismertem egyedül mert az osztálytársam haverja de nem tudom,hogy miért van itt. Még mikor kisiskolás voltam tetszett nekem. És most sem néz ki rosszul.

 De mostanában nem bízok a fiúkban és nem is fogok. Megtartom az 5 méter távolságot. Sokszor nyafogok azért,mert nincs barátom. Viszont a nyafogás onnan jön,hogy még nem találkoztam olyan fiúval aki igazán küzdött volna értem. Így mindig én maradtam a "jófej lánybarát".

Mikor nekem is vége volt a táncomnak szombaton még aznap mikor találkoztunk, azt látom, hogy Harry végig figyelt az ablakból. De mikor kimentem volna hozzá beszélgetni, akkorra már elment.

*Másnap*
Reggel csörgött a telefonom. A reggel nekem vasárnap az körülbelül dél. Szóval délben csörgött a telefonom és láttam, hogy Emma az.

"Szia! Mi a baj?"-kérdeztem.Nem sokszor szokott hívni a tánctanárom.

"Semmi semmi. Csak egy nagyon jó hírem van. Egy nagyon híres producer felkeresett engem és megkérdezte,hogy van-e olyan táncosunk, aki páros táncra alkalmas lenne."-mondta lelkesen.

"De hát én modern táncolok. Nem tudok páros táncolni."- Nem tudom mi folyik itt.

"Igen. Tudom de ez egy nagyon fontos szerep. Ez egy videóklipp miatt lesz. Megtanulhatnál táncolni a partnerrel, hiszen még ő sem táncolt soha ilyet. Nagyon megköszönném és a producer azt mondta,hogy jól meg is fizetné. Mit szólsz?"-kérdezte.

"Háááát nem is tudom. Nem vagyok erre orientálódva. Nem tudom,hogy menne-e egyáltalán."

"Óóó én bízok benned tuti menni fog. Na szia! Gyere hétfőn is gyakorolod a táncot a partnereddel.!! Ne merj nem eljönni.!!"- Erre lecsapta a telefont.

Szóval választási lehetőségem már nincs. Hát jó végül is a suli sem terhel le mostanában annyira. Lehet,hogy lesz időm. De még mindig nem tudok semmit erről az egészről.

Pár pillanat múlva megint csörgött a telefonom. Honnan tudja a számom?...

1.fejezet [A nagy ködös álom]

Augusztus 30.-a van és ezzel együtt életem legszebb napja is. Már napokkal ezelőtt összecsomagoltam és elköszöntem az emlékeimtől, a legjobb barátaimtól és a szüleimtől. Taxit hívtunk, hogy vigyen ki a reptérre. Végleg elköszöntem és az egy szál bőröndömmel beszálltam a taxiba. Pár métert tehettünk és elkezdtem zokogni...
"Elnézést! Valami baj van? Miért sír?"
"Ezek csak örömkönnyek higgyen nekem"
Ezzel békén is hagyott.
Seperc alatt már a repülőn is voltam és csak bámultam ki a fejemből. Soha életemben nem ültem még repülőn. Néhány fülfájás után leszállt a gép és a Lutoni busszal mentem Londonig.
Ilyen gyönyörű várost én még nem láttam! Maga a kultúra! Piros busz, esős idő, gyönyörű taxik és sznob teázgató kifinomult polgárok.IMÁDOM! Elneveztem Londont a "nagy ködös álom"-nak. Első utam rögtön a Starbucksba vitt. Egyrészt mert még nem ittam/ettem itt még semmit és mert minden londoni idejár nagyjából. Megakadt a szemem egy irtó helyes fiún a mellettem ülő asztalnál. Ő nem vett észre... tipikus. Már nagyon régóta akartam egy barátot. De valamiért mindig visszautasítottak. Engem a rendes fiúk úgy kerülnek mint a pestist. 18 éves vagyok és én voltam ez egyetlen olyan lány akinek még nem volt barátja a suliban. Semmi gond, hisz van még időm és amúgy is egy embert egyáltalán nem az határoz meg hogy van-e valakije.


Délután pedig elfoglaltam a szállásomat, ahol lakni fogok az egyetem idején. Egy nagyon kedves úr fogadott, aki felvezetett a szobába. Legyek őszínte, nem volt nagy a szobám , hisz úgyis egyedül lakok. Meg hát nem is vártam nagy dolgot. Minden pénzünket az egyetemre és az én kis kalandomra szántunk a szüleimmel. Nem vártam el nagy lakást és tökélyt.

Másnap reggel csörgött az ébresztőm. Nem véletlen, hiszen az volt az első napom az egyetemen. Gyorsan bekaptam egy szendvicset. Még szerencse hogy tegnap egy kicsit bevásároltam, hogy legyen mit ennem legalább pár napig.
A tömegközlekedés Londonba eléggé stresszes és zavaros. Egyáltalán nem ehhez vagyok szokva. Életem során nem igazán utaztam semmilyen közlekedési eszközön mert a faluban erre nem volt szükségem. Hát most majd megtanulok közlekedni is. Hurrá...


Az egyetem külseje letisztult és kifinomult. Mint minden egyes épület a városban. Segítséget kértem egy lánytól hogy hol találom a megfelelő termet. Miután megmutatta beléptem és hirtelen elkapott a hányinger. A pontos okát nem tudom, de a hasam annyira fájt mint még soha és a kezem megállás nélkül izzadt. Mi történik velem?
Megnyugtattam magam azzal, hogy minden rendben lesz.
Az egyetemi diákok kedvesnek néztek ki és nagyon okosnak. Megint különcnek éreztem magam.
A tanár megkért. hogy üljünk körbe. Miközben pakoltuk a székeket körbe, valaki erősen bocsánatot kérve érkezett meg. Egy göndör hajú zöld szemű srác. Elég helyes. Rám kapta a tekintetét és egy kicsit el is időzött addig, amíg a tanár mondta, hogy üljön le. Mindenki bemutatkozott és innen tudtam  meg hogy a neve Harry. Imádom ezt a nevet. Harold. Tökéletes. És rettenetesen jó humorú a srác. Tetszik. Mint mindenki másnak az épületbe. Nem tudom róla levenni a szemem...

Prológus

Egres tanár úr: "Mára ennyi irodalomból. Holnapra szeretném ha hoznátok nekem egy önéletrajzot, így az utolsó napra!"

Hát rendben... Niki vagyok egy teljesen átlagos lány. Valószínűleg mindenki ezt mondaná magáról. De én esküszöm arra,hogy semmi olyasmit nem találtok bennem amit más átlagos lányban megtalálnátok. Egy kis faluban élek az alföldeken. Most fejezem be a gimnáziumot és végre teljesül az álmom. Elhagyhatom az országot. Persze nem mintha nem szeretnék itt élni, csak jó lenne a nagyvilágba lépni amit valószínű Angliától meg is fogok kapni. Nincs sok barátnőm,pontosabban csak három,de nekem ez bőven elég. Játszok zongorán,gitáron és imádok énekelni. De ennyit rólam. Nem sokára vége az iskolának és élvezhetem a nyár örömeit. Felvettek Anglia egyik kítűnő egyetemére, úgyhogy nem tudom elmondani hogy mennyire izgulok. Legyek őszinte nem szeretem a változásokat, hiszen az életemben sem történt még igazán nagy változás. Itt az idő... 

A családom természetesen hiányozni fog de majd túlélem. Meg ők is nélkülem. Sőt,szerintem kifejezetten örülnek ennek az egésznek.

Vágjunk neki az életnek...