2015. április 1., szerda

12.fejezet

"HARRY GYERE GYORSAN..Kérlek."

Úgy ugrándoztam mint egy óvodás,úgy nézhettem ki mint egy ötéves aki kapott gumicukrot. Harry villámgyorsan jött a kiáltásomra de mikor rájött hogy semmi gond egy kicsit megnyugodott. Bár még mindig láttam az arcán rémületet.

"Mi az?"-kérdeztem meglepetten.

"Á semmi csak szívrohamot kaptam"-mondta Harry lihegve.

"Bocsi nem akartam ennyire hangosan.... amúgy esik a hó látod??"-kérdeztem a végén már izgatottan.

Harry elmosolyodott a gyerekesen csillogó tekintetemen.

"Na kapjál fel kabátot aztán menjünk.- nyúltam a kabátomért a fogasra.

"Hova???"-megállított volna Harry de én akkor is levettem a kabátom.

"Csak gyere"-utasítottam.

Végül megadta magát és kimentünk a pékség kertjébe ami meg kell mondjam nagyon hangulatos volt és nyugodt egy kocsi sem járt arra fele. Harry vacogva lépett ki a pékségből mire már én egy konkrét erődöt építettem hóból.

Hozzávágtam egy hógolyót mire rám nézett ... de úgy, hogy kezdtem félni és úgy éreztem nem élem túl ezt a hócsatát fürdetés nélkül.
Igazam volt... egyre jobban közeledett és letepert a hóba míg én kuncogtam végig dobott a hajamba és a fejemre is havat sőt még a ruhám is tiszta hó lett. Mire végre leállt ő közben felém került és csak néztük egymást. Mintha egy szerelmes pár lennénk aki csókolózna a hóba..de ez persze nem történt meg. Míg ezen agyaltam még mindig rajtam feküdt és közeledett. Na én itt döntöttem el, hogy felállok és szépen hazavisz mert még ugye nekem ma este randim is lesz. Kikászálódtam alóla és villámgyorsan mentem be a pékségbe vissza a táskámért.

"Miért jöttél vissza ilyen gyorsan?"-jött be utánam Harry is aki csak nem értette ezt az egészet.

"Haza kell mennem dolgom van és már sötétedik"-pakoltam közben a dolgaimat és elköszöntem Barbarától. Nagyon édes én megkedveltem. :)

Majd Harryt is kiráncigáltam és beugrottam a kocsiba. Nem akartam elkésni a randiról amit már nem is vártam annyira....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése